Sziasztok!
Amit most olvasni fogtok, az nem függ össze azzal, amivel ez a blog foglalkozik, vagyis csak annyira, hogy a mi dalos pacsirtánk, azaz Henna is érintett a történetben :D Úgy gondoltam/tuk, hogy tetszhet nektek. Szóval, tegnap este Henna, Merci és Szusi kicsit elvoltak maguknak :D és úgy döntöttek, írnak valami kis törit. Mindig a másik írja a kövi mondatot, úgy hogy nem tudták mi fog kisülni belőle. Ha kicsit sok a fordulat benne, az ez miatt van, de attól még nagyon jól sikerült. Remélem, nektek is tetszeni fog, és szeretnénk ha megírnátok a véleményeteket. Lehet, hogy lesz folytatása :DDD
Már nem is ragozom tovább a dolgokat. Jó olvasást hozzá!!!
Henna says (8:54 PM):
végig mélyen a szemebe nézett, nem eresztette tekintetem
Merciiiii says (8:57 PM):
majd mikor látta, hogy nem adom fel a szempárbajt, átadta nekem a győzelmet és a szoba ablaka elé állt
Szusi20 says (9:09 PM):
még egyszer visszanéztett rám és szólásra nyitotta a száját
Henna says (9:10 PM):
tudod hogy ki vagyok?- súgta a sötétbe vészjósló hangon
Merciiiii says (9:10 PM):
nem- suttogtam remegő hangon
Szusi20 says (9:12 PM):
akkor megmutatotm - azzal megindult felém
Henna says (9:13 PM):
minnél közelebb ért, én úgy vettem annál gyorsabban a levegőt. Mikor már csak egy lépés választotta el tőlem, megállt, és kinyújtotta felém kezét
Merciiiii says (9:21 PM):
a keze tele volt régi harc nyomával. egy újja hiányzott is xd
Szusi20 says (9:24 PM):
gyorsan dontenem kellett, hogy ékesítsem-e a kezét egy ujabbal
Henna says (9:26 PM):
de mikor szemébe néztem, és még mindig láttam benne egy sérült lény lelkét, mégse tettem meg azt
Merciiiii says (9:27 PM):
helyette megfogtam-időközben számomra megszépült- kezét és magamhoz vontam, h megölelhessem az ismeretlen férfit
Szusi20 says (9:29 PM):
Az ismeretlen viszonozta az olelésemet és annyit sugott a fulembe - Ugye már tudod ki vagyok?
Henna says (9:30 PM):
igen, tudom !- súgtam vissza fülébe, és éreztem, ahogy a nyugalom hullámai öntik el testemet
Merciiiii says (9:30 PM):
rájöttem, h aki most itt tart karjaiban, nem más, mint az én 150 évvel ezelőtt elhunyt férjem
Szusi20 says (9:33 PM):
Igen, tudom - válaszoltam szerelmemnek- csak azt nem értem hogy lehetsz most itt, ha én 150 évvel ezelott eltemettelek?
Henna says (9:35 PM):
Nekem itt kell lennem-válaszolta még mindig fülembe súgva, miközben még mindig szorosan öleltük egymást. - De a te időd még nem most jött el
Merciiiii says (9:36 PM):
- ez most azt jelenti, h el fgosz hagyni, újra? - estem kétségbe
Szusi20 says (9:41 PM):
Nem, ne butáskodj- azzal állam alá nyult és mélyen a szemembe nézett- Nem azért tértem vissza 150 év után hogy ujra eltunjek az életedbol
Henna says (9:42 PM):
Mindig veled leszek és veled is voltam- csúsztatta kezét mellkasomra és mélyen szemembe nézett
Merciiiii says (9:44 PM):
- de én sohasem éreztelek. én nagyon haragudtam rád, h egyszer csak meghaltál.
mit képzelsz te magadról hogy csak úgy meghaltál
Szusi20 says (9:46 PM):
Nebutáskodj, tudod hogy nem halhatok meg, ahogy te sem. A kívulálloknak muszály volt elhinniuk hogy halott vagyok, csak így menthettelek meg téged is.
Henna says (9:47 PM):
de én nem akartam ezt! soha! nem kellett volna, hogy így történjen! valami más megoldás kellett volna hogy legyen!- próbáltam határozottnak tűnni, de én magam se hittem saját szavaimnak
Merciiiii says (9:49 PM):
de ha már elhitetted mindenkivel h meghaltál- gondolkoztam el egy picit- nekem miért nem tudtál szólni h életben vagy? - támadtam le
Szusi20 says (9:53 PM):
Tudod nagyon jol, hogy a mi helyzetunk nem konnyu. Nagyon sokan "vadásznak" ránk és ha az emberek elhiszik hogy halottak vagyok akkor van esélyunk máshol uj életet kezdeni. EN nem akartalak elhagyni, de akkor az volt a legjobb megoldás. Szolni akartam hogy élek, de mikorra visszamentem addigra eltuntél. Hol voltál eddig? Tudod mennyi idom telt mire a nyomodra bukkantam?
Henna says (9:54 PM):
Én is kerestelek téged. Nem telt egy olyan napom se, hogy ne gondoltam volna rád. És mikor végre rádtaláltam, minden vágyam az volt, hogy újra a karjaimban tarthassalak. De nem tehettem- halkult el a hangja. Fejét lehajtotta.
Merciiiii says (9:57 PM):
Édesem, drága egyetlen feleségem, miért nem mutatkoztál? Miért nem mondtad, h megtaláltál? És egyáltalán mikor volt ez, hány éve? - záporoztak kérdései
Szusi20 says (10:02 PM):
Féltem. Féltem, hogy te már nem szeretsz és mással vagy boldog, azért hagytál el. De már rájottem, hogy tévedtem. Szánom-bánom, hogy nem jelentkeztem azonnal, akkor mindkettonket megkímeltem volna ettol a hosszu, majd 100év-ig tartó szomorusagtol.- mondtam neki lehajtott fejjel és már a konnyeim is potyogtak a felismeréstol hogy milyen nagy hibát kovettem el akkor.
Henna says (10:04 PM):
hideg ujjaival törölte le könnyeimet arcomról. - Én is féltem. Féltem, hogy végleg elveszítelek. - Felemeltem még mindig kissé könnyes szemem arcára, és szemeiben a színtiszta szerelmet láttam. - De most már itt vagy velem, És én is itt vagyok. Ígérem, nem hagylak el többé és nem engedem hogy bárki vagy bármi is közénk álljon
Merciiiii says (10:12 PM):
És a fianinkkal mi a helyzet? Megtalálták már életük párját? - kérdezte
Szusi20 says (10:17 PM):
Fiaink? - kérdeztem tole meglepodve.Milyen gyorsan témát váltott, pedig csak most tisztáztuk a koztunk lévo helyzetett.- Miotan "meghalltál" rá pár évire kirepultek a "családi fészekbol", csak nagyritkán keresnek fel engem. De kérhetnék toled valamit? - Néztem rá nagy boci szemekkel, és csak bolintott egyett. - Végre csókolj már meg!!! 150 éve várok már a csókodra.
Henna says (10:19 PM):
kétséget láttam szemeiben, amit először nem értettem, de végül meg tette azt, amire már oly hosszú évek óta várok. Ujjainál is hidegebb ajkát enyémhez érintette és lágyan kezdte el becézni azt. De valami furcsa volt érintsésében. Mintha most nem ugyanaz az ember érintene meg, mint akire emlékeztem.
Merciiiii says (10:22 PM):
Egy kis csalódás volt bennem. nem értettem semmit. így csókuknat megszakítva néztünk egymás értetlen arcára. Egy meglepő kérdéssel állt elő: - Te voltál azóta... tudod....úgy.... , na, érted, h mit szertnék
Szusi20 says (10:25 PM):
Ezzel az egy kérdésével nagyon meglepet engem. Nem vártam ezt tole, pont tole nem. Ugy látszik 150év nagyon hosszu ido. De hogy bujjak ki a válasz alol? - Miért te voltál mással?
Henna says (10:27 PM):
Nem! Soha! Egy pillanatra se fordult meg a fejemben olyan, hogy egy másik nőt érintsek meg. Mindig is csak a te arcod lebegett a szemeim elött. - mondta határozottan, de túl gyorsan válaszolt. túl gyorsan....
Merciiiii says (10:30 PM):
Hát, most már nem értek semmit. De, miért kellett egyáltalán ezt felhoznia? Skal jobb dolgunk is lehetne, minthogy ezen kezdjünk el vitatkozni. - Szerintem, ezt a témát, most hanyagoljuk. - ajánlottam. - Inkább menjünk le a kerte és beszélgessünk az elmúlt 150 évről... - mondtam
Szusi20 says (10:33 PM):
Azzal megfogtam a kezét és kivezettem a házbol. A kerti hintaszékbe ult le és az olébe vont. - TUdod hogy nem változtál semmit amiota utoljára láttalak? - mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra
Henna says (10:34 PM):
te se panaszkodhatsz- túrtam bele kócos hajába, és végre oly hosszú idő után ismét, őszintén nevettem. De az érzés, melyet csókja közben érzetem, nem hagyott nyugodni
Merciiiii says (10:38 PM):
Oh, édesem, most annyira boldog vagy. Annyira rossz volt nélküled élni. Annyi minden volt amiben mellettem kellett volna állnod, h megmond, h mi a jó döntés, és nem voltál. Majdnem bele pusztultam a hiányodba- vallotta be érzéseit, ami előszőr meglepett, mert ő nem ilyen, másodszor pedig örültem és sajnáltam is egyszerre.
Szusi20 says (10:41 PM):
A multat felejtsuk el és csak a jelennek éljunk. Mindketten sok hibát kovettunk el, amin már nem tudunk változtatni. Kezdjunk ujra mindent. - mondtam neki reményteli hangon.
Henna says (10:45 PM):
Azért nekem mégis lenne egy olyan dolgom, amit el kellenne mondanom, vagyis.... bevallanom neked. - hajtotta le ismét a fejét. Így nem láthattam szemeit, se őszinteségét. Szívem egyre nagyobb ütemben kezdett el vágtázni mellkasomban, a legrosszabb lehetőségek sorakotak fel szemeim elött. Mikor már úgy éreztem nem bírom tovább, végre megszólalt. Ismét felemelte fejét, és szemebe nézve mondta.
Szeretlek!
És ez az a valami, ami a múltam volt, a jelenem és a jövőm lesz
Merciiiii says (10:52 PM):
Ez az egyetlen szó annyi mindent felszabadított bennem. Az elmúlt 150 év minden sérelmét. És végre volt kinek kiadni magamból az érzelmeimet. Vállára borultam és csak sírtam. Ő meg megértette. Átérezte a fájdalmamat. Átéreztük egymás fájdalmát. Így ültünk a régi, kiskertünkbe egymás vállára borulva, sírva.
Szusi20 says (10:57 PM):
A csendet férjem szakította félbe. - Van itt még valami, amit már rég meg akartam tenni. - Azzal felállt, benyult a zsebébe, letérdelt elém, és feltette azt a kérdést, amit életemben eddig csak egyszer hallottam, annak is már van legalább 200 éve. - Lennél újra a feleségem?
